Becslésem szerint ezt a blogot, főleg az elején, csak pár ember fogja olvasni, azok közül is az egyik az anyukám lesz, de a talán ő meg is fogja osztani.. ha  megmutatom neki, hogy kell. :)

Azért én mégis leírom nagyvonalakban, hogy hogyan keveredtem el ideáig, nem mintha olyan nagy sztori lenne, de nekem  jó, végre tisztázni, hogy mit miért hogy..

A futás része a dolognak: egészségügyi problémák miatt brutális, 10 hónapos diétára köteleztem magam, ami bevállt, viszont egy kis erőt, állóképességet szerettem volna az imidzsembe erőltetni, ezért elkezdtem 2014 januárjában futni. Pont kapóra jött az államvizsga, hiszen, ha már tele volt a hócipőm a tanulással, vagy a lelkiismeret furdalással, hogy tanulnom kellene,kimehettem futkorászni a Margit sziget rekortánjára. Biztos minden fősulis, egyetemista számára ismerős dolog, hogy a lakásban, szobában vizsgaidőszakokban van a legnagyobb rend.. :) Sajnos mindenféle szervezett edzés, program nélkül futok, így a félmaratonokon túlra nehézkes lépnem, ráadásul lassan is futok, szóval ezen változtatnom kell. Most megyek 30km-re a Spar maratonon belül, ha ez meglesz, és meglesz, akkor decemberben nyomatok egy egész maratont, azt azonban már a földteke másik zugában...

Új-Zéland rész: Már egy ideje éreztem, hogy ebbe az emigrációs hullámba nekem is be kell csatlakoznom. Nagyon sok ismerősöm, barátom húzta el a csíkot az első lehetősége alkalmával, és a most munkálkodó poitikai erők, plusz még egy két dolog engem is erre az irányba rugdalnak. Szóval egy szép április napon, halál idegesen, fáradtan egy hétköznapi hétköznap este meló után úgy éreztem, hogy elmegyek, minél messzebbre. Nagyjából ezt is pötyögtem be a google-be, plusz még hozzáírtam, hogy vízum, és kiadta a working holiday nevezetű Új-Zélandba szóló vízumot. Pár napra rá nyitották meg a jelentkezést, melyhez a feltétel csupán csak egy útlevél, és hogy ne múlj el 35, de már vehess alkoholt a boltokban, ja meg patyolattiszta erkölcsi bizi, és tüdő (tüdőszűrés). Tényleg nagyon lelkes voltam, mert másnap kivettem pár órát, és rohantam be az okmányirodába, tényleg tényleg gyorsan, mert még a hajamat sem mostam meg, ami fantasztikus, mert évekig bámul vissza rám az a lufifejű, zsíroshajú valaki, de megérte, mert megszereztem a vízumot, megvettem a repjegyet. Minden olyan gyorsan történt, még úgy, is, hogy májusban kaptam meg az engedélyt és novemberben utazom, hogy nem volt időm vusszalépni, megijdeni..

Itt lehet keresgélni ez ügyben: http://www.immigration.govt.nz/migrant/stream/work/workingholiday/