Ugye ismeros az, hogy vannak a szulok, nagyszulok es vagy te. Felneveltek szeretetben, bekessegben, meg mindenben.

Mi is a kulonleges dolog benne.. tok termeszetes, nem?

Majd az evek multan viszont szepen rajovunk, hogy jajj ami eddig termeszetes volt, azt most olyan nehez sajat magunknak megteremteni. Amikor kicsik vagyunk, akkor ezek nem tunnek fel.

Mert mi is egy dolga egy mamanak, papanak, mint szeretni az unokait, nem?

Hogy taxiszolgalatot biztositsanak, hogy szakacs-konyhasnenit jatszanak, a lakast hotelkent talalva, napi 24 oras teljes kiszolgalast nyujtsanak amikor ott alszanak az unokak..

Olyan termeszetes, hogy csak akkor vesszuk eszre, ha nincsen. Soroljam meg ezeket az ujszeru nemkozhelyes gondolatokat?

Persze sokszor idegesito lehet, ha minden este felhiv, (mama) hogy mi legyen a kaja hetvegen, ha hazamesz, de ez is egy olyan dolog, amiert halasnak kell lennunk. Hogy van, aki felhiv..

Sokan nincsenek ilyen szerencses helyzetben, mint amilyenben en vagyok.

Most itt vagyok messze, a telefonomon nem tud elerni (halaisten.. :) ), de mar ugy ahogy megtanult feszbukozni, igy hetente tobszor kuld nekem uzenetet, tobbszor is elkuld egyet egyet es megkerdezi, hogy odaert-e mar.. :))

Megragadom az alkalmat, hogy boldog szulinapt kivanjak neki, mamanak, igerem vigyazok magamra, rendesen eszek, nem kell felteni, jol erzem magam. Koszonom mama az eddigi munkadat, a jovoben is ilyen szorgalommal, magatartassal, kevesebb telefonhivassal teljesitsd kuldetesed.

Puszillak szeretlek

Ha feszen kuldesz uzenetet, azt rogton megkapom, nem kell haromszor elkuldeni. :)