Azért laza vagyok, hogy már 13 napja itt vagyok és már 4 nagyobb várost is meg tudtam nézni magamnak, Chrischurchtol egészen Queenstownig képben vagyok Új- Zéland déli szigetével. Kicsit osszemosodnak a napok, ezért meg kellett kérdeznem Kumit, a japán lányt aki tök cuki, hogy mikor is voltunk ott. Vasárnap. A hétvegen ott maratont rendeztek, sok ember maradt ott vasárnapra is, nyár is beindul, turista szezon van, tele volt a város.

Gondolkoztam azon, hogy elinduljak-e a queenstown-i félmaratoni távon meg otthon, de aztán a nem mellett döntöttem. Nem tudtam hol leszek akkor, hogyan tudok eljutni a helyre, és igazam volt, mert elég sürün cserélgetem a desztinaciokat :) Most éppen Wanaka-ba megyünk, ott eltöltünk egy éjszakát, aztán megyünk Roxburghba, ahol találtunk munkát.

De most Queenstown: a város 70 perc kocsiútra volt, közel, és szép. Nagyon szép. Kedves, aranyos város. De kicsi és unalmas. Illetve van egy csomó program, rahedli pénzért.. Úgyhogy a magunkfajta turista ezt inkább kihagyja. Lehet bundzsi dzsumpingolni, skydive-olni, (ami repcsiből való kiugrást jelent (ha plusz pénzt adsz nekik, adnak neked ejtőernyőt is hehee )) A Wakatipu tó mentén fekszik a város, tényleg szép, rendezett, de kicsi, én 3 óra alatt bejártam, az pont elég is volt.

Minden városban, faluban van egy i-site nevezetű boltocska, ahol térképet adnak a városról. Mindent elmond a térképről, városokról, hogy én még egyszer sem tévedtem el bennük, ami hihetetlen. Szóval az első útja mindenkinek i-site-ba vezessen, ha ebben az országban van :)

A két hét alatt összeverődött egy 4 főből álló csapat, ami jó, mert nem vagyok egyedül, kettejüknek kocsija is van, ami még jobb. Így kiszolgáltatobbá válik az ember, kocsi nélkül, de megosztjuk a benzinpénzt, így nem szívességet kérek, ez egyszerű üzlet. A kocsit sokba kerül használni, így ezt a pénzt másra is tudom költeni.

De a városokat, falukat, helyeket szeretem egyedül feltérképezni, ez a jó a futásban, hogy ott egyedül vagyok.

Az viszont jó, ha a gyümiföldekre el tudsz menni valakivel kocsival, hogy munkát kérj. 3 hétig lesz munkám, utána nem tudom hogyan, mikor, miért, meddig.

Kicsit irok a nehézségekről is.

Tök szép helyen vagyok, tudom, mindenki szeretne ide ellátogatni legalább egyszer az életében. Jöjjenek is, vízummal, dolgozzanak, vagy csak turistaként, megéri. De minden kezdet nehéz, mint mindegyik. De ez most az enyém.

Miután megérkeztünk Alexandraba, két napot kellett várni, hogy munkát találjunk, viszont én úgy hittem, sikerül még aznap. Itt az új turistáknak várniuk kell egy- két hetet, míg találnak munkát, nekünk sikerült két nap alatt, ez jó, de eléggé csalódásként fogtam fel akkor, hiszen mindenhonnan visszautasítást hallottunk. Egyedül egy idegen országban munka nélkül nem olyan jó létezni. De ez megoldódott. Aztán volt egy-két baj még, az IRD adószámommal, még nem jött meg postán, és csak akkor tudom használni a bankkártyám, ha van IRD számom. Viszont postan a cimnek Christchurchot adtam meg.. Így azt is át kell íratnom..

Kezdek gondolkozni azon, hogy mi is a különbség Magyarország és Új-Zéland között, hiszen otthon is ugyanezt csináltam, stresszeltem, ezért is jöttem el, hogy ennek véget vegyek. Take it easy, ha egy fél évet maradok, addig maradok, ha egyet, akkor egyet, most már nem számít. Meg akarok itt tapasztalni mindent.

Tegnap kicsit beteg voltam, hiányzott az anyukamapukam, nagyszülők, mindenki. Sokat beszélgetek a turistákkal, akik már évek óta járják a bolygót. Miért csinálják, miért nem akarnak letelepedni, mit keresnek, hiányzik-e nekik az otthon. Majdnem mindenki azt mondta, hogy ezzel nem kell foglalkozni, hiányzik nekik, de ez hozzátartozik a vándorló léthez, nem örökre búcsúzunk el, viszont fogjuk még látni őket, ami tök igaz. Viszont úgy gondolom, hogy van bennük valami közös, tudomanyos neven a vándorló-gén, ami lehetővé teszi nekik azt, hogy így éljenek. Bennem nincs meg ez, van bennem kihívás iránti vágy, ezert vagyok itt, de nekem ez a fél-, egy év elég lesz.

Azt mondták erre, hogy nem valami génről van szó, az elmében, agyban kell átprogramozni magunkat. Lehet igaz.

Hiányzik a jól megszokott rutin Mo-ról, a kényelem. Ez most izgalmas, nincs benne a komfortzónámban, egyáltalán. És eddig szerencsém volt, tényleg jó fej emberekkel találkozom (egyet-kettőt kivéve). Próbálok nem gondolni arra, milyen jó dolgok vannak otthon, amik hiányoznak (túrórudi).

Látjátok, ilyen uncsi volt Queenstown, hogy a lelki életemmel öntottem le a laptopot :)

Azért itt van pár kép, szuper szép:

Itt egy bácsi a bárányával, az első fehér telepesek köze tartozott, aki megalapította a várost. Nagyon komoran állt ott, mi azt hittük, hogy valami információs pult, mint ami a Deákon is van, csak barival.

Itt a kis hajóm is (nem) 

 Itt felvonó is van, hegyek is, lehet bicozni, turázni a hegyen, plusz sielni is 

Ezt találtam az egyik boltban, egy magyar “nevezetesség”. Be is tettem a cimkebe a nevet, hatha akkor kidobja a gugli az oldalamat :)

Ez meg egy új-zélandi nevezetesség:

A kiwi, erről a madárról kapták a nevüket az új-zélandiak, ezert hívják magukat kiwinek. Röpképtelen madár, nincs is szárnya, csak az a fura nagy csőre. Ragadozók híján szabadon élhetett, de a telepesek behozták magukkal a kutyát, macskát is, ezert már csak pár ezer példány él szabadon, a többi állatkertben. 

Ennyi lett volna, találkozunk Roxburgh-ban! :)