Szoktak tolem kerdezni baratok, csalad, hogy merre is vagyok pontosan. Igazsag szerint en sem nagyon tudom, a munkakereses fazisaban azt sem szoktam tudni hogy aznap este hol fogok aludni. Nem csak azt nem tudom, hogy melyik hostelben, hanem azt sem, hogy melyik varosban. Egyszerre jo is es rossz is. Jo a szabadsag erzese. Sokszor aludtam satorban, kocsiban. Jo, hogy nem kell semmilyen szabalyt betartani (azert van egy ketto free campingezeskor is), nem kell sehova sem sietni.

Rossz, hogy nincsen mindig lehetoseg feltolteni a telefonod, ingyen wifit hasznalni, sokszor nincs terero sem. A kenyelemrol is nehez lemondani, de ahhoz konnyen hozzaszokhat az ember, csak at kell allitani az agyad hozza. ( itt most a heti ket furdesrol beszelek es a szegenyes etrendrol)  :))

Ha belegondolok, mindig is utaltam minden nap furdeni, kiskori almom valt ezzel valora :). Szoval az elejen kenyelmetlen, aztan megszokod aztan meg is szereted :) (vagy nem).

A vadromantika, ami a szabad letezest lengi korbe egyfajta bizonytalnsagga alakulhat at. Jo lenne mar dolgozni, penzt keresni, hogy utazhassunk, pihepuha agyikot hasznalni satobbi. 

Ja, meseltem mar, hogy megjartam a zelandi egeszsegugy poros, dimbes dombos utjait a labam miatt? Aki lemaradt volna: 2 es fel hete free kemping soran a satramat felkapta a szel en elkezdtem rohanni a nemdragadejo satram utan, ugyanis ott volt par meterre egy nagy folyoo es mint az akciofilmekben, rohantam ketsegbeesetten utana totalis usainbolt sebeseggel de nem vettem eszre egy buzinagy ( jaj boccsass +) bazinagy sziklat es mar eppen elertem volna, de vetodes kozben a bal sipcsontomat ( nincs ra jobb szo) beba****sztam a sziklaba. Auuuucs.....!!! Ugy fajt hogy nagyon! Majdnem beajultam. Szerencsere ott voltak a barataim, volt kocsi is es visszamentunk az otthonunkba, Roxburghba hogy regeneralodhassak. Az ezelotti posztom is ott irtam. Ki kellett hagynom a skydivingot, ami 3 nappal a baleset  utan volt, es 2 es fel hettel utana sem gyogyult meg. Egy het utan mentem el dokihoz. nagyon jo benyomasom lett az itteni egeszsegugyrol. Majd leirom, tudom hogy nem erdekfeszito annyira es most lusta is vagyok telorol bepotyogni. Lenyeg: nem oly draga es 5 perc varakozasi ido van csupan. Ha ezt tudom, beverem a masik labam is hahahaaa. 

Ez a poszt lenyegeben a semmirol szol, eleg hosszura sikeredett. A foiskolan is jol jott, hogy a semmirol tudtam irni sokat, olyat, ami valaminek latszott.

A legutobbi posztom ota vegigutaztam a fel deli szigetet, hogy eljussak arra a helyre, ahol most vagyok.

Eredeti terv: Motueka (deli sziget eszaki resze) almaszedes ket es fel honapig, hostelben valo megszallas. 

Most mi van? Blenheim, (deli sziget eszakkeleti resze), semmitteves a labam miatt es egy hazban megszallas a barataimmal.. 

NE TERVEZZETEK ha backpacker ( hatizsakos turistak) vagytok, foleg ne akkor, ha szezonalis munkakat vegeztek Uj Zelandon!

Irtam, hogy mi a labam hivatalos allapota? (Nincs turelmem atolvasni a posztot). Mindegy, szoval nincs repedes, tores, a labsejtjeim meg mindig szeretnek ( bar a rontgenkepen mintha lattam volna egy ,,l,, jelet a reszukrol-bocsiii hogy majdnem megkarositottalak titeket). Viszont elfertozodott a sebem es antibiotikus kenoccsel kenem. Varom az eredmenyt. 

Beteg vagyok gyenge vagyok, az anyukam sincs itt, de arra gondolok, hogy ezutan muszaj jonak tortennie. Beszamolok arrol is ha akarjatok ha nem :)