Érdemes ránézni naponta a naptárra, mert akkor rájön az ember, hogy mikor következik az a nap, ami 1-2 hete még a távoli jövőt szimbolizálta.. Na jó, nem mintha nem tartottam volna észben a dolgot, de simán el tudtam volna lazulni és jegelni a témát, ha a családtagjaim, baráttagjaim nem lovagolnának ezen mindig.. :)
A második epizódban láthatjátok, hogy főszereplőnk megküzd az (a)..
* Online becsekkolással!
1 nappal indulás előtt be lehet online is csekkolni, ez a sorban állást könnyíti meg a reptéren. Tehát, megszerzem a beszállókártyát. Tuti hogy valamit el fogok rontani, nem fogom érteni.. Sebaj!
* A bepakolással!
40 kilót lehet szállítani a gépen, én nem fogom ezt kihasználni, túra hátizsákot vettem, azt telepakolom. Mutatom:
Az arányok szemléltetése céljából tettem oda távirányítót. Hogy megtudd, milyen nagy a távirányító, hogy megtudd, milyen nagy a hátizsák, figyeld a következő képet:
Egy ÓRIÁS túrórudi papírját tettem a távkapcs mellé, így most már mindenki tudja, milyen nagy a távkapcs és hogy milyen nagy a hátizsák. :)
A fedélzetre max 7 kilót lehet felvinni, én a régi sulis hátizsákomat fogom vinni. A személyes iratokat, fénymásolatokat (minden iratról legyen fénymásolat, legyen lefotózva!), vízumot, útlevelet, jogsit, elektronikus kütyüket (mobilteló, amit ott is tudok majd használni, fényképezőgép, e-book), egy váltás ruha, készpénz, esőkabát, mini tisztálkodó szereket (40 óra út!).
A nagy hátizsákba 2 farmert, futócuccokat viszek, túracipőt, 3 pólót, 3 felsőt, 2 sortot viszek. Kontaktlencsét, mannaszappant (amivel letisztálkodom a hajam), hálózsákot.
* TB nemfizetés, személyi okiratok leadása..:
Istenem, egy hetes procedúra volt!!!! Nem akarom fizetni a havi 6810 forintot, amíg nem is vagyok itthon, ezért Orbán úgy döntött, elveszi az irataimat. Pedig, ha a NAVosok, okmányirodák tisztában lettek volna a lépésekkel, egyszerűbb dolog lett volna. Otthoni okmányirodába be kell menni (lehet, hogy bármelyikben el lehetett volna intézni) és aláírni egy olyan jegyzőkönyvet, amelyben igazolod, hogy 1 éves külföldi letelepedési szándékkal elhagyod az országot. Útlevelet fel kell mutatni. Elveszik a személyid, lakcímkártyád. Kiállítanak egy olyan lakcímkártyát, amelyen az áll, hogy külföldi cím.. Ezzel a jegyzőkönyvvel elmegyünk a NAV-hoz, és ott a 14T110-es okmány kitöltjük akkor, ha eddig mi magunk után fizettük a TB-t. Ha volt munkahelyünk, aki fizette, akkor ezt nem kell megtenni érzésem szerint. Elég nagy megrázkódtatás volt, hogy elvették a személyimet, egy sértődött állam benyomását kelti, hogy rendben van, te nem akarsz velem játszani, akkor én elveszem a te játékodat. Mindezt csak azért, mert nem akarok itt tébét fizetni, ha nem is leszek itthon, kinti biztosításom meg már van, azt fizetem. Szomorú dolog.
* A legnehezebb dolog- búcsúzkodással:
Már több, mint egy hónapja belengi a napjaimat az elválás gyászos, negatív előszele, ez most csak erősödik, nem szeretek búcsúzkodni (most jöttem rá erre). Lassan meglesz a családtól való búcsúzás összes menete, a barátaimtól is próbálok minél jobban, bocsi akitől nem tudtam kellően, ingáztam az utóbbi két hétben Bp és Jb között.. Nehéz lesz itt hagyni mindenkit, üzenném nagyszüleimnek, azon belül is papámnak, hogy nyugi, felnőttem, nagy kislány vagyok már, a kisujjamban van egy Új-zélandi út leszervezése... Hiszem, hogy sikerülni fog és hogy jól elleszek majd ott, köszönöm a sok támogatást. Mindent innentől kezdve egyedül kell megoldanom. (Ja, nem 18. hanem 23 éves vagyok..) Anyukám küzd spontán sírógörcsökkel, bár ő bármelyik filmen tud pityeregni, szóval nem tudok neki semmi megnyugtatót mondani.. Nézzen sok vígjátékot! Ide is írom, hogy kösz édesanyám, hogy felneveltél, iskoláztattál egyebek. Most is itt fekszik mellettem, nem ment be ma dolgozni, és olyan, mint egy félhalott. :( :)
Tesóim közül a nagyobbik húgom elég laza, őt például én tájékoztatom gyakran az elmenetelemtől, nehogy elfelejtse. Azért sejtem, hogy ő is szomorú, és éjszakánként telepityergi a párnáját... :). A nagyobbik nővérem ( csak egy van), olyan, mint anyukám, szóval majd együtt fognak bőgni a reptéren, megkönnyítve az utazásom.. a sok civakodást, ökörködést kiskori pofont, és mindent egybevetve jó tesók vagyunk, az is lehet, hogy hiányozni fognak. :)
Van a szűkebb családomban még egy apukám és egy pici húgom, aki 4 és fél éves. Üzenem neki, hogy ha látja apán, hogy szomorú, mert elmentem, akkor vigasztalja meg, mondja meg neki, hogy nem lesz semmi baj, jó helyen vagyok. Sokat vagyok náluk, nagyon sokat játszok a kiscsajjal, az az álmunk, hogy együtt lakjunk és az óvoda, munka után és előtt csak együtt legyünk és játszunk! Remélem, miután hazatérek, összejön a dolog. :)
Szüleimnek, nagyszüleimnek üzenem, hogy bízzanak bennem, az első napok depijét a következő napra már felejtsék el és várjanak haza. Vigyázzatok magatokra, zsírszegény tejfölt vegyetek, mamámnak pedig üzenem, hogy okés, jó lesz majd a székely káposzta túró gombóccal, ha hazajöttem. Igen, viszek fel majd pestre is... :)
A tüntetés attrocitásoktól mentesen ment a saját medrében, hihetetlen, végre, hogy az eddig passzívnak tűnő réteget is ki tudta tessékelni a tömegbe az igazságérzetük és a tenni akarásuk. Király! A hivatalos tüntinek vége volt, de 3-4000 ember "áttolódott" a Kossuth térre, ahol tárt karokkal várt minket a rohamrendőrség. Annyit skandáltam, hogy holnap nem lesz hangom, ment a mocskos fidesz, orbán takarodj, ruszkik haza! És sok sok más. Nincs a parlamentben eu-s zászló, viszont 2 óra kemény nemhivatalos tüntetésének, a nagy eus zászló a rendőrök képe elé történő rendíthetetlen tartásának meg lett a következménye, 3 bátor CSAJ (akarom mondani büdös ku*va, r*banc,liba) kiaggatta az eus zászlót végre, melyet ünnepelt a tömeg, majd 10 körül elkezdett kiürülni a tér. Én és a barátaim 22.15-kor hagytuk el a helyszínt, király volt, a következő tümtetés nov 17-én lesz. Én akkor már Új-Zélandon leszek. De ott is mindent megteszek, hogy véget érjen a diktatúra.
